Az ország Európa egyik legrégibb nemzeti állama. A Portugálok büszkék nemzeti kultúrájukra és nemzeti ételeikre. Finom boraik történelme jóval korábbi időkre nyúlik vissza. A rómaiak Kr. E. 216–ban jutottak el erre a vidékre és kezdték el termeszteni a szőlőt.
Spanyolország és Portugália kulináris szempontból nagyon közel áll egymáshoz. Mindkét országban olívaolajjal sütnek, főznek, az andalúziai cocido, a legalább kétféle húsból, sokféle zöldségből készült fogás például csak annyiban különbözik a portugáliaitól, hogy ott cozidónak hívják. A portugál és a görög gasztronómia és a hosszantartó mór megszállás hatása kimutatható az ibériai konyhán, a két nép étkezési szokásait azonban mindenekelőtt a tenger és a föld gazdagsága alakította ki.
“Mutasd meg, mit termelsz, s megmondom, mit eszel ünnepnapjaidon” – tartja egy portugál mondás – “Az étke élvezet” – vallja a másik.
A portugál konyha valamivel fűszeresebb és gazdagabb, mint a spanyol. Ennek oka, hogy a portugálok, felfedezéseik korában messzebbre jutottak, mint a spanyolok, így több fűszert hoztak magukkal. (pl. kömény, koriander)
A hagyományos portugál étkezés bőséges és laktató, több fogásból áll, amelyek mindegyike púpozott tányért jelent. Egyes ételekből számtalan változatot ismernek a tájegységtől függően, de létezik egy étel, amely minden portugál közös kedvence. Ez a balcalhau, vagyis a szárított, sózott tőkehal. Bár az étel neve – és kinézete – nem hangzik túl étvágygerjesztőnek, íze nagyon meggyőző. Ezért a turisták nem távoznak úgy el Portugáliából, hogy ezt meg ne kóstolták volna.
Persze a Portugáloknak is megvannak a jellegzetes nemzeti ételeik. Pl. a zarzuella, ami halszeletekből, homárból, garnélarákból, kagylóból álló, sósmandulával, fehérborral ízesített étel.
Az ibériai ország tengerparti, hajós nép lakja. Így természetes, hogy itt népszerűek a halételek, különösen a tőkehalból készültek. A pácolt sonka, a kolbászfélék, a hidegen tálalt sült zöldségek, a burgonyás – sajtos omlett, finom különlegességnek számítanak.
A portói: Egy monda szerint, azért, hogy a bor kibírja a hosszú utat Indiába, brandyt öntöttek bele. Az alkohollal való elegyítés eredménye az lett, hogy a bor forrt és elvesztette savanyúságát. Megmaradt viszont édessége és utánozhatatlan gyümölcs ízt kapott. Így megszületett: a “Vinho do Porto”.
