A Római Birodalom idején kezdődött a francia konyha kialakulása. Egyrészt az itt termesztett élelmiszerek ízletesebbek voltak, másrészt a gallok eltanulták a hódító népek alapvető ételkészítési módszereit. A középkorban hanyatlás állt be ezen a területen, mert a fertőtlenítés miatt túlfőztek és túlsütöttek mindent az emberek. A XIV. és XV. században a városok zsúfoltsága olyan lakhelyeket eredményezett, ahol nem volt lehetőség konyhát fentartani, ekkor terjedtek el a készételek, amikkel a pékségek és sütödék látták el a lakosságot.
Amerika felfedezése nagy fordulópontot eredményezett, beáramlottak az új alapanyagok az országba, mely lehetővé tette egy egészségesebb konyha kialakítását. Ilyenek voltak a paradicsom, paprika, tök, ananász, napraforgó, kakaó, vanília. Ekkor kezdett a konyhaművészet újjá éledni. A XVII. században megjelent La Varenne A francia konyha című szakácskönyve. Az új alapanyagok lehetővé tették a könnyedebb fűszerezést, a cukor megjelenése pedig a fagylalthoz vezetett. Az olasz és spanyol technológiákat nagyon gyorsan leképezte a francia konyha, továbbá saját ízléséhez igazította.
XIV. Lajos ideje alatt lett szokás, hogy a fogásokat meghatározott sorrendben szolgálták fel. A francia forradalom idején több rangos családnál szolgált séf éttermet alapított, innentől kezdve ők diktálták a gasztronómia irányát. Ekkor jelent meg Marie-Antoine Caréme két műve, A XIX. század konyhaművészete és A párizsi királyi sütőmester. Vele megjelent az ételdekoráció és a cukrász szobrászat. A következő nagy jelentőségű mű volt Urbain Dubois és Emile Bernárd A klasszikus konyha című szakácskönyve, mely a francia főzési irányzat alapja lett a továbbiakban. Ez többek között a vajjal készült hús-, szárnyas- és halételek elkészítési módjának alapjait teszi le. A következő nagy mérföldkő Prosper Montagné volt, aki megírta a francia konyhaművészet enciklopédiáját. Sokáig ezek voltak az alapok, melyek nem hagytak lehetőséget a kísérletezésre.
A XX. században, 1950-es években jött létre az Új Konyha, élén Henri Gault és Christian Millau. Félretolták a szabályrendszert és kísérletezésbe kezdtek. Az ételek könnyedebbek lettek. A formák itt is nagy szerepet kaptak, viszont az adagok kisebbek lettek és egészségesebbek, hogy az egész vacsora végigehető legyen.
A magyar konyhához viszonyítva a francia konyha sokkal kalóriaszegényebb. Reggeli általában péksütemény vajjal, mézzel, lekvárral, hozzá tejeskávé vagy kakaó. Az ebéd több fogásos, főként salátafélék előételnek, főételnek húsétel körettel és öntettel vagy salátával, végül desszert. A franciák kiemelt étkezése a vacsora, mely még a legegyszerűbb formájában is legalább négy fogásos. Levest általában csak télen esznek, de nem jellemző. A vacsora is előétellel kezdődik, majd frissensült húsétel, ezután sajtfélék gyümölccsel, végül édesség. Egy francia család jellemzője, a közösség színtere, a közös vacsora.
A specialitások ünnepnapokon kerülnek az asztalra. Ilyenek a töltött húsok, osztriga, libamáj. Az ételeket általában vagy olívaolajjal vagy vajjal készítik el. Jellemző fűszereik a bazsalikom, turbolya, tárkony, kakukkfű, petrezselyem, kömény, babérlevél, sáfrány, szerecsendió, gyömbér. Csípős ízeket borssal, fűszerpaprikával curry-vel és chilivel érik el. Húsok közül előnyben részesítik a szárnyasokat, a vadhúst, a bárányt és a marhahúst, melyeket sütve vagy grillezve készítenek el.
Különböző tartományoknak helyi specialitásai vannak, mely csak arra a területre jellemző.
Savoya konyhája erős, fűszeres. Általában a vadhús és az erdei gomba, továbbá a szarvasgombából készült ételek a jellemzőek és gyakoriak. Normandiában az alma íze a meghatározó. Gyakori a marhahúsos étel, továbbá a tenger közelsége miatt kedvelt a nyelvhal, osztriga, kagyló és a rákfélék. Tejszínnel és tejföllel készítik az ételeket, továbbá a camembert is itt készül. Bretagne-ban a cotride nevű halászlé a csak erre a területre jellemző specialitás, de gyakran fogyasztanak langusztát és homárt is. Bordeaux-ból származik a francia lecsó és a rokfort sajt. Húsként főként kacsát és libát fogyasztanak és rengeteg gombafélét. A bordeaux-i bor is itt készül, mely világhírű. Gascogne a csokoládé specialitásairól híres, igen fejlett a cukrászat. Elzász és Lotaringia környékén a német hatás érződik, jellemző a káposzta ételek és a sörfogyasztás. Burgundia ételei nehezebbek és fűszeresebbek, innen származik a dijoni mustár. A főzéshez gyakran alkalmaznak nehéz borokat. Provence helyi specialitása a töltött csiga és a bouilabaisse, vagyis speciális halászlé. Főzéskor sok fokhagymát és zöldséget használnak.
A francia konyha kiteljesedését akkor tudjuk igazán értékelni, ha a helyi specialitásokat ott kóstoljuk meg, ahol ehhez a legjobban értenek, saját hazájában. Amennyiben bejárjuk Franciaország több térségét, ne szalasszuk el a látványosságok mellett, az ízeket is megtapasztalni.
