A konyak története a XVII. századba nyúlik vissza, amikor XIII. Lajos és Richelieau bíboros uralta az országot. Az államkincstár súlyos terheit adó formájában tették a lakosság vállára. A parasztság nem örült az adóemelésnek, mely a bort különösen erőteljesen érintette, így a bort ekkor borpárlatként kezdték piacra vinni. Ez új termék volt, ezért adómentes, könnyebb volt eladni és hamar népszerűvé vált. Nevét Cognac városáról kapta, mely ma márkanévként ismert. Cognac volt az első számú bortermelő vidéke az országnak, így rengeteg konyakot tudtak termelni. A XVIII. században hírneve az országhatárokat is túllépte. Olyan cégek kezdték felvásárolni a terméket, mint a Remy Martin, Henessy, Martell és a Delemain. A XIX. században az Amerikát is elérte a konyak export, továbbá egész Európa vásárlója lett.
A XIX. század végén egész Európán végigvonult a szőlővész, a filoxéria, mely hihetetlen pusztítást végzett a bortermelésben. Szerencsére találtak egy ellenálló szőlőfajtát, így újra elkezdhetett felvirágozni a bor és konyaktermelés.
Mi is a konyak valójában? Ez egy minőségi borból készült párlat, kizárólag Charente környékéről származó fehérborból. Ami nem erről a vidékről származik, az Brandy néven kerül forgalomba. A konyak minőségét meghatározza az időjárás, a talaj minősége, az érlelési idő, a pince sajátosságai és a keverés. A szakemberek szerint a konyak hétévente megduplázza minőségét, az ezidő alatt végbement párolgást hívják az „angyalok részének”. Cognac városában ez az elpárolgott mennyiség évi húsz millió palackot tesz ki.
A Cognacot általában folle blanche és picpoul-blanc szőlőfajból készült borból készítik. Először kierjesztik, majd kifőzik és kétszer desztillálják. Ezután tölgyfahordóba kerül a párlat, ahol négy-öt évig tárolják. Legismertebb konyak márka a Grand Champagne, mely a minőség csúcsa. A másik nagyon híres márka a Petit Champagne, a harmadik a Les Borderies, mely szintén elsőrendű konyak. További területek, ahol minőségi konyak készül, Bois Ordinaires, Bons Bois és a Fins Bois. A palackokon mindig fel van tüntetve a származási hely. A minőség második mutatója az érlelési idő, melynek törvény szerint minimum két és fél évnek kell lennie, de vannak 15 évnél tovább párolt konyakok is. A különleges konyakok jelzésére használják a Napoleon, Extra vagy Reserve feliratokat.
