A pezsgő története Champagne megyéből indult, egy kicsi apátságból. Az hautviller-i apátság szerzetese, Dom Pérignon volt a pincemester. Rendtársait szerette volna meglepni, amikor felnyitott egy palack újbort, mely még erjedetlen volt és cukros. Ez volt a kezdetleges pezsgő, mellyel nagy sikert aratott.
A következő lépés a tökéletesedéshez is a véletlen műve volt. Sir R. Mansell angol tengernagy közbenjárására betiltották az üvegolvasztók fával fűtését. A széntüzelésre való átállás eredménye volt a sötét színű, vastag, nyomásálló üvegpalack. Az apátság pincéjében ettől kezdve ilyen palackokban forrt a bor. Mindezek betetőzéseképpen Pérignon atya meghonosította a parafából készült dugók használatát, amit le is kötözött és agyaggal rögzített, hogy a szén-dioxid ne illanjon el.
A gyöngyöző bornak hamar híre ment. Innentől kezdve ezt adták koronázási borként is a reimsi katedrálisban. A pezsgő gyártásának technológiája nem maradhatott titokban. Helyi borkereskedők kifigyelték és alkalmazni kezdték a módszert. Így a korai időszakban, a XVIII. században már foglalkoztak pezsgőgyártással Reimsben, Épernayben, Chalons-sur-Marne-ban. Azóta is ezek a területek a pezsgő gyártás csúcsai.
Érdekesség, hogy a reimsi polgármester lánya, Mademoiselle Ponsardin évtizedekig irányította a pezsgőgyártást és annak kereskedelmét a térségben.
